„Jani két kategóriába sorolta az embereket. Egyrészt voltak azok, akik szintén szerették a Ferencvárost, a másikban pedig azok, akikről nem értette, hogy is élhetnek a Fradi iránti imádat nélkül”, emlékezett bátyjára Romász Borbála is. Aki elmondta, egész életében követendő példaként tisztelte testvérét.
A tavalyi esztendőhöz hasonlóan az emléktornának ezúttal is a Romász János nevét viselő műfüves pálya adott otthont a ifjúsági táborok mellett. Három csapat feszült egymásnak: az RMDSZ, a Szatmárnémeti Polgármesteri Hivatal, illetve az egykori kollégákból, barátokból álló Sajtó csapata. Noha a tisztelet, az emlékezés, a jó kedv uralta a tornát, a pályán bizony mindenki komolyan vette a dolgát. A nyitómeccsen az RMDSZ és a Polgármesteri Hivatal rögtön egy szoros 2-2-vel nyitott, majd az RMDSZ gólgazdag meccsen 3-2-re legyőzte a Sajtót, bebiztosítva egyben tornagyőzelmét. Igaz, a firkászok hevesen reklamáltak egy meg nem adott gólt, de a játékvezetők nem voltak hajlandóak igénybe venni sem a gólkamerát, sem a videóbírót…
A második helyet végül az egykori Olimpia-legendákkal (Csík Tibor, Paul Levente, Vasile Mihovici) által megerősített Sajtó szerezte meg, amely 3-2-re legyőzte a Polgármesteri Hivatalt.
„Csak azok halnak meg igazán, akikről megfeledkeznek. Ez a torna is bizonyítja azonban, hogy az egykori barátai nem felejtették el Romász Jánost és méltóképpen emlékeztek meg rá”, fogalmazott a díjak átadása – amiben Turos Lóránd szenátor is segédkezett - előtt Kereskényi Gábor polgármester. Aki ezúttal nem játékosként, hanem játékvezetőként működött közre.
Lelkes barátoknak köszönhetően közben már rotyogott a bográcsban a finom bográcsos, lehetett tehát pótolni az elégetett kalóriákat. Egy doboz sör, egy pohár bor mellett az éjszakába nyúltak a beszélgetések, amelyek főszereplője bizony nem egyszer a 2015-ben alig 48 évesen elhunyt Romász Jani volt.